Ékszer története

Kenyában pedig 40.000 éves lyukasztott strucc tojás ékszer került felfedezésre. Afrikán kívül, Cro-Magnonban tártak fel nyakláncokat és karpereceket.

A csontból, fogakból, bogyókból és kőből előállított medálok madzagon vagy állati ínon függtek. Olykor faragott csont ékszer került az öltözékükre is. Egyes esetekben kagyló ékszert használtak. Dél-Oroszországban mamut agyarból faragott karkötőket viseltek. Körülbelül 7.000 évvel ezelőtt jelent meg a fém ékszer, melyeket már rézből készítettek.

Egyiptom

Az ékszer készítés első kialakuló jelei az ókori Egyiptomban, mintegy 3.000-5.000 évvel ezelőttre tehető. Az Egyiptomiak inkább a luxusnak és ritkaságnak hódoltak, ezért ékszer készítésnél az aranyat részesítették előnyben más fémekkel szemben. Hamarosan az ékszer szimbolizálja a hatalmat és vallási hatalmat a közösségben. Bár a gazdagok életük során is viseltek ékszert, általában haláluk után is sírjukba helyezték arany ékszereiket és tárgyaikat.

Az arany ékszerrel egyetemben, színes üvegeket és drágaköveket is felhasználtak az ékszer készítéséhez. Az ékszer színének jelentőséget tulajdonítottak: A zöld szín például a termékenységet szimbolizálja. Az egyiptomi ékszereknél a legjellemzőbb a föníciai tervezés, továbbá ősi török mintákat előszeretettel alkalmazták. A nők ünnepségeken viselték a kidolgozott arany és ezüst ékszert.

Mezopotámia

Mintegy 4000 évvel ezelőtt az ékszer készítés jelentős kézműves iparrá fejlődött ki a Sumer és Akkád városokban. A legjelentősebb régészeti bizonyítékok az Ur királyi temetőből származnak, ahol több száz sírt tártak fel Kr. e. 2900-2300-ból, mint amilyen Puabi sírja, mely számos arany, ezüst és drágakő lelőhelye volt. Asszíriában, férfiak és nők egyaránt nagy mennyiségű ékszert viselte, köztük amuletteket, boka pereceket és súlyos több láncból álló nyakláncokat. Az ékszer Mezopotámiában főleg arany lemezből készült, melyekbe élénk színű köveket rögzítettek (főleg achát, lápisz, karneol és jáspiskővel). Kedvenc formáik a levél, kúp, spirál és a szőlőfürt.

Az ékszer készítők nem csak emberi felhasználásra alkottak, szobrokat is díszítettek nemesfémből készült ékszerrel. Ezek az ötvös mesterek kifinomul fémipari technikai ismeretekkel rendelkeztek, mint például a rekeszzománc, gravírozás és a sodronyzománc. A régészeti lelőhelyeken kiterjedt és ragyogóan karbantartott feljegyzéseket tártak fel a kereskedelméről és gyártásáról.

Görögök

A görögök időszámításunk előtt 1600 körül kezdték el használni az arany és drágakő ékszert, azonban gyöngy alakú kagylók és állatok széles körben készültek már a korábbi időkben is. Ie. 300-ban a görögök már elsajátították a színes ékszer készítését, alkalmaztak ametiszteket, gyöngyöket és smaragdokat. A görög ékszerek gyakran egyszerűbben voltak, mint más kultúrában. Egyszerű kivitelezés és design jellemezte őket. Azonban az idő előrehaladtával a formatervezés egyre összetettebbé váltak és különböző anyagokat kezdtek használni az ékszer készítéshez. Ékszert Görögországban alig viseltek, többnyire nyilvános megjelenéseken vagy különleges alkalmakkor öltötték magukra. Gyakran ajándékoztak ékszert, és általában a nők viselték, hogy megmutassák a jólétet, társadalmi státuszt és szépségüket. Az ékszer viseléséről gyakran feltételezték, hogy viselőjének védelmet nyújt, vagy felruházza tulajdonosát természet feletti erővel, míg mások már vallási szimbólumként tekintettek rá. A legtöbb ékszer ezekben az időkben érkezett Észak-Görögországba és Macedóniába.

Bár sok ékszer aranyból és ezüstből készült, elefánt csonttal és drágakövekkel, azonban bronz és agyag ékszer is készült nagy számban. Kétféle stílusú ékszer létezett: Öntött és fémlemezből kovácsolt ékszer. Öntésnél kő vagy agyag öntőformát alkalmaztak. Mikor a két fél öntőformát csatlakoztatták és viasszal zárták le, a közepébe olvadt fémet öntöttek. Ez már egy gyakorlott technika volt, mivel a késői bronzkorban is alkalmazták. Mégis az ékszerek gyakoribb készítési módja a kovácsolt lemez volt. Egy darab fémet a megfelelő vastagságúra kalapálták vagy forrasztották össze. Különböző technikákat, mint például a bélyegző vagy gravírozást alkalmaztak az ékszerek készítése során. A görögök ékszer mintái nagy részben Ázsiából származnak. A korábbi tervezésben más európai országok hatásai is kimutathatóak. Ie. 27-ben a római uralom erősen befolyásolta a görög ékszer formatervét is.

Róma

Bár az ékszer készítés sokszínű a korai időkben, különösen a barbár népek, a Kelták körében, a rómaiak is átvették az ékszer design-ját európai hódításaik idején. A leggyakoribb kora római lelet a bross volt, melyek az ásatások során a ruhákkal együtt találtak meg. A rómaiak nagyon sokféle anyagot használtak, ugyanis széles körű forrásra tettek szert az egész kontinensen. Használtak aranyat, néha bronzot vagy csontot, a korábbi időkben, pedig üveg-gyöngyöket és gyöngyöt is felhasználtak. Már 2000 évvel ezelőtt importáltak Sri-Lanka területéről zafírt és indiai gyémántot, valamint alkalmaztak smaragdot és borostyánt az ékszer készítése során.

A korai olaszok nyers aranyból hozták létre a kapcsokat, nyakláncokat, fülbevalókat és karkötőket. A nők rengeteg ékszert viseltek testükön, míg a férfiak csak elszórtan és főleg csak gyűrűt az ujjukon. Az átlagos az volt, hogy egy férfi egy gyűrűt viselt, bár akadtak kivételek. Néhányan minden ujjukon míg egyesek egyiken sem viseltek ékszert. A romai férfiak és nők gyűrűjelben egy vésett drágakő volt belefoglalva, melyet dokumentumok lepecsételésére használtak viasszal. Ez a gyakorlat folytatódott a középkorban is, amikor a nemesek és királyok használták ugyan ezt a módszert. A Római Birodalom bukása után, a római ékszer terveket átvették a szomszédos országok és népek.