A parfüm története 1. rész

A szó, mint „parfüm”, a latin „per fumum”-ból ered, és annyit jelent: füstön keresztül.

Az első ismert parfümkészítő egy kémikus hölgy, Tapputi-Belatekallim  nevét egy Kr. e. 1200 körül készült mezopotámiai ékírásos tábla őrizte meg. Abban az időben az illatszereket úgy állították elő, hogy az összetevőket, amiből az illat készül, tűzbe dobták és voltaképp „füst fürdőt” vettek azok a személyek, akik illatosak szerettek volna lenni. Viszont Tapputi virágokat, olajokat, palkaszárat desztillált, összekeverte, leszűrte és így tárolta az aromákat.

A parfümkészítés egy igen megbecsült munkának számított az ókori Egyiptomban, ahol egyes „mágikus illatú” balzsamokat Ré napisten verejtékének neveztek.

Az ókori rómaiak és görögök ezt a parfümkészítési eljárást továbbfejlesztették úgy, hogy égetés során a kapott füstöt lepárolják, és a tárolni kívánt edényekben felfogatják azt. Az így készült eszencia könnyen hordozható volt és sokáig lehetett tárolni. Óriási fejlődés volt ez a mai parfümök irányába.

Ezt a folyamatot továbbfejlesztette egy arab nemzetiségű, név szerint Al-Kindi (arab kémikus), aki könyvet is írt a parfümkészítés folyamatáról a kilencedik században. Könyvében leírta több, mint 100 illatos olajok, gyógyvizek, valamint helyettesítő gyógyszerkészítmények receptjeit és a részletes elkészítési módokat, folyamatokat.

A ma használatos parfüm készítési módot, azonban Avicenna, perzsa kutató fejlesztette ki, miszerint desztillációval a virágok olaját nyerte ki. Rózsával kísérletezett először. Felfedezéséig a folyékony illatszerek, olaj, és összezúzott virágszirmok keveréke volt. A kutató által létrehozott rózsavíz, sokkal finomabb volt és hamar népszerűvé vált.

A középkorban hanyatlásnak indult a parfüm készítés, mivel az inkvizíció és a kereszténység az alkímiát boszorkányságnak nevezte, így az előkelő urak és hölgyek kénytelek voltak titokban használni az illatszereket. A jó illatot és ápoltságot, már akkoriban is az egészséggel párosították, így az a társadalmi réteg, amely megtehette és megvolt az igénye is rendszeresen tisztálkodtak (heti egy alkalom volt), viszont a parfüm széleskörű terjedésére várni kellett.

Európában a parfümkészítés 1221 óta ismert. Érdekesség, hogy az első alkohol alapú parfümjét, miszerint az illatos olajt alkohollal keverték össze és úgy lepárolták, a magyarok fejlesztették ki Erzsébet királynő parancsára 1370-ben. Ezt az oldatot a mai napig úgy nevezik a parfümiparban, hogy királynévíz, vagy magyar víz. Sok idő elteltével azonban a magyar víz receptje elveszett, de a kutatók biztosra tudják, hogy az eszencia rozmaring és kakukkfüvet tartalmazott.

Folytatjuk.